A cimbalom tortenete

A cimbalom Közép-Ázsiából származó négyezer éves kultúrával rendelkező trapéz alakú húros hangszer. Már ősidőktől fogva kétféle megszólaltatási módja ismeretes. A pengetve, vagy verővel megszólaltatott térdre, vagy asztalra helyezett hangszer a nagy népvándorlás idején került be Európába, ahol a 16. és 17. században valamennyi országban nagy népszerűségre tett szert mind a templomokban egyházi énekek kíséreteként, mind a főúri udvarokban a szórakoztató zene műfajában. Országonként és nyelvterületenként másképp nevezték, mely elnevezés a mai napig is használatos. Az ütve megszólaltatott hangszer angol nyelvterületeken hammered dulcimer, német nyelvterületeken Hackbrett, Franciaországban tympanon, olasz, spanyol nyevterületeken salterio, ahol főleg a pengetős változata volt elterjedt; Közép-Europában cimbalom, vagy ennek a szónak változatai (cimbal, cimbalka, cambal,stb.) ismeretesek. Ugyanúgy Ázsiában is többféleképpen nevezik: Kínában yanqin, Indiában, Iránban santur, Törökországban a pengetve használt qanun és még sorolhatnánk. A 17. és 18. században ismeretlen és kevésbé ismert nevű zeneszerzők, mint Monza, Chiesa, Lully, Conti, stb. komponáltak szóló és kamarazenei műveket a hangszernek.

A 18. században megjelenő modernebb hangszerek kiszorították a cimbalmot a pódiumokról, templomokból, és csak a nép körében maradt fenn használata azokon a területeken, ahol az európai kultúra nem tudott hatást gyakorolni, s a lakósság meg tudta őrizni identitását, népi kultúráját. A 18. sz, végén és a 19.sz. elején Magyarországon a vándorló cigányzenészek körében igen népszerű volt használata, mivel ez a hangszer mind szólózenélésre, mind zenekari kísérésre egyaránt alkalmas. A városi ember nem jutott el az elszigetelt falvakba, így nem tudhatta, hogy a cimbalom nem csak a cigányzenészek hangszere. Híres magyar zeneszerzők figyeltek fel a hangszer adottságaira, kihasználatlan lehetőségeire. Így született meg Erkel Ferenc Bánk bán c. operájának cimbalom szólama, mely Magyarországon új fejezetet nyitott a cimbalom klasszikus zenei használatában. Schunda V. József hangszer gyáros tökéletesítette az instrumentumot: hangterjedelmét megnövelte, lábra helyezte és zengést tompító pedállal látta el. Ezt a típusú hangszert használják a mai napig némi módosítással, melyet Bochák Lajos hangszerkészítő mester végzett rajta a 20. század elején.

Itt egy magas szinvolanu bemutato a' Cimbalom Nagyapjatol', hatartalan virtuozitassal varazsolja elo a hangokat a cimbalombol!

http://wn.com/cimbalom