Háry nem Münchhausen, nem „miles gloriosus", nem holmi hazudozó. Álomlátó ő: költő. Amit elmond, az fantáziával átszőtt valóság, melyet beragyog a népmese géniusza.
Valóság: hiszen a krónikák telve vannak a magyar huszárok hihetetlen tetteivel. A XVI. században elfogták a nagy választófejedelmet. Egy egyszerű parasztfiú a napóleoni háborúk idején elnyerte a legmagasabb hadikitüntetést és a bárói címet. Nem vágyott kevesebbre, mint hogy foglyul ejtse Napóleont. Úgy hívták: Simonyi.
A nép emlékezete, mely a népmese Erős Jánosával eggyéolvasztva őrizte meg alakját, legendává alakított történelmi eseményeket. Így született végül a magyar huszár legyőzhetetlenségének hite.
Hogy került Háry Bécsbe? Mária Terézia császárnő 1760-ban nemesi testőrséget alapított, kezdetben százhúsz, utóbb ötszáz magyar vidéki legényből. Ezek a bécsi udvarban teljesítettek szolgálatot. Nem nehéz Háryt közéjük képzelnünk.
Úgyszintén történelmi tény, hogy Mária Lujza nem maradt hű Napóleonhoz, hanem férjhez ment Neipperg grófhoz. Ezt a fantázia könnyen alakítja át gáláns kalanddá a nyalka magyar huszárral. Vagyis Háry legtöbb történetében fellelhető a valóság magva.
Hogy zenében ábrázolhassam jellemét, arra a népdal látszott a legalkalmasabb eszköznek. Bőségesen éltem vele.
Részlet Kodály Zoltán Háry János szvit, Fölszállott a páva című írásból (1965)
Budapest, 1901. augusztus 20 – Munchen, 1956. december 19
