Harman valanak egyutt, a potrohos biro,
Egy obsitos vitez es a furfangos iro;
A tobbi asztaloknal egyutt es szerteszet,
Vidam parasztlegenyek ittak a hegy levet.
Ott ultek, iddogaltak vecsernye ota mar,Keringett es fel is dolt a bujdoso pohar;
Matyas kiraly sem nyert tan tobb eljent a Dunan,
Mint amennyit Hary Janos, az obsitos, magan.
S volt is miert e nagy zaj, ez eljen-haboru,
Az obsitosnak parjat nem latta hat falu.
A szem, a szaj elallott meresz beszedein,
Orszag-vilag csodalta vitezi tettein.
Most is kezebe kapvan az oblos messzelyest,
Kalandos eletebol reget regere kezd:
Hol s merre jart, mit latott, mit tett o s tarsai,
S hallgatva fuggtek rajta mindnyajok ajkai.
.......................................
"Nem addig van! - kialt most a furfangos diak -
A legjavat elhagyta - es most ot hallgatak -,
Kendtek meg mitsem tudnak, ha egyet el nem mond,
Hogyan foga el batyo a nagy Napoleont."
No comments:
Post a Comment