Háry......Nélkülem

Mivel Viki (Örzsém) többször említette, hogy 4-szer játszotta ezt a szerepet velem, elmerengtem azon, hogy én pedig 4-szer nem játszottam el Háry szerepét, amíg ment a darab.
Mivel az előadás 40+ egynéhány bemutatást élt meg, így 36 + egynéhány alkalommal ölthettem magamra Háry csoda jelmezét. 
Ha jól emlékszem az előadások idusán történhetett, hogy egy próbán nem ment az éneklés. Sok hangbicsaklás, torokfájdalom keserítette meg piciny életemet:)))
Orvos, majd diagnózis: Hang pihentet. (beszéd is....:)))
Szóval: jött a kényszerpihenő. Helyettem Pálfalvy Feri bújhatott Háry bőrébe, én meg meg kellett elégedjek annyival, hogy a Kecskeméti Katona József Színház "művészbejáróján" közlekedve a jobb oldali első páholyból nézhettem meg az előadásokat ingyen.
Így visszaemlékezve eléggé kétoldalúak az érzéseim: egyrészt érdekes volt kívülről szemlélni az előadást, nem volt stressz, mindent tudtam előre, mondtam magamban a szöveget stb., másrészt irigység is volt bennem. Őszintén: az előadások végén a nagy tapsviharokból kimaradni, a huszárok gyűrűjében lenni, a színfalak mögötti humorokról lemaradni.....na az nem az én asztalom. Erősen figyeltem, hogy a darab végén Pálfalvy Ferivel is eljátszák-e a lejövetelnél a bokafogdosást, aljas röhögtetést. (Volt benne része.-a szerk.)
De sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor az én zárszavamra ment le a függöny, és utána jött a tapsorkán.
Szabó Dezső