Akkor folytassuk az emlékezést...Tehát elkezdődött a felkészítő tábor. Miden reggel indultunk Gerőbe, és mentek a foglalkozások rendesen. (Némi öröm az ürömben, hogy tanítási időszakban volt mindez).:)) Rengeteg szituációs gyakorlatot csináltunk. Konkrétan egy, ami most felvillant az volt, amikor Szokolai Péterrel (a darabban Burkus silbak, majd ugye a császár) kellett egy tipikus tanyai kocsmai hangulatot megidéznünk a tanyavilágban. A végére, ahogy ez lenni szokott, inkább a humor került előtérbe. Ezt értsétek úgy, hogy mégiscsak blogol az ember, tehát megválogatja a szavait.:)). Persze minden egyes helyzetgyakorlat ki lett elemezve, ha jól tévedek volt ott egy középkorú hölgy, azt hiszem a dramaturg csapatból, aki még a beszédünket is irányította. Ha elharaptunk egy szót, rögtön leállította a történetet, és mehetett minden elölről.
Sokat gyakoroltunk, na.
Még anno a Kodály rajongói oldalán Vizin Viki (Örzsém 4-szer és szerkesztő társam) említette a csókjelenetet, melyet színpadiasan megtanultam...:)))
Még azt is elmagyarázták, hogy megy ez. A lényeg: a száj mellé kellett adni közvetlenül. Aztán ugye a kisgyerek meg akar felelni az elvárásoknak, ezt be is tartottuk végig. Vagy nem???? :))
Folyt...köv...Szabó Dezső.
A felkeszito dramaturg egy magas, 30-as eveiben levo, barna rovid haju, szemuveges no volt. Nagyon vekony volt, es a szemuveg kerete nagynak tunt.
ReplyDeleteAlaposan felkeszitett minket, bar en Dezsovel egyetlen egyszer sem voltam beosztva. Szerintem ok mar tudtak, hogy mi nem egy szereposztast kepviselunk.
Kati volt a neve ennek a dramaturg nonek, aki minen Hary eloadas elott leutazott Pestrol.
Az en szerepbeallasomat is o probaltatta vegig, es Geromajorban is foglalkozott velem.
Nagy dolog volt a mi szemunkben, hogy kis felnotteknek tekintett mindannyiunkat, maskeppen beszelt hozzank, mint a tanaraink, vagy akar a szuleink. Azt is meg kell emliteni, hogy tegezhettuk, es ez az elso alkalommal tortent meg az eletunkben, mivel mi ugy nevelodtunk, hogy a felnotteket csokolommal kellett koszontenunk.
Csok pontositasa:
Az egyik szemely, legyen esetunkben a fiu a masik szemely(ebben az ertelemben a lany)szaja ala-melle nyomta a szajat. Nincsen meg cuppantas sem! A fejunket egy picit el kellett ferditenunk, es igy a lany szaja a fiu szaja fole-melle nyomodott. Es hogy mindezt ne fedezze fel senki sem a testhelyzetunket enyhe szogben elforditottuk, igy ugy tunt, mintha hosszasan csokolnank egymast, de senki semmit nem latott, es persze mi sem ereztunk tobbet, mint a masik nyomasat a szajunk mellett.
Ugyanakkor ez a jelenet hihetetlenul megmaradt bennem, mert izgalmas volt, hogy ennyire kozel kerult hozzam egy fiu!:)
Az igazi csok sosem jott ossze Dezsovel sem es Palfalvy Ferivel sem(Dezso lebetegedett egy alkalommal, es beugrott helyette- jo pasi volt o is...bocsi Dezso, te vagy az orok, de ezt meg kellett jegyeznem.;)), es tobbszor eszembe jutott a pletyka Geromajorbol, hogy ha Dezso akkor megfogadta, hogy ha egyszer velem csinalja a darabot, akkor biztosan megcsokol, akkor amikor vegre osszejon az esemeny NEM CSINAL SEMMIT SEM AZ UGY ERDEKEBEN!!!:)))))
Talan ezert vagyunk joban a mai napig...;)
Vizin Viktoria
Viki, csodásak az emlékeid, a csókpontosítás pedig ilyen részletességgel kifejtve szintén megér egy misét..:)) Örökkön örökké...Örzsém.
ReplyDeleteSzabó Dezső
Ma mar melle celzok:)))))(bar nem is vagyok 11 eves...;))
ReplyDeleteVizin Viktoria